Ez a szócikk a folyóról szól. Hasonló címmel lásd még: Tisza (egyértelműsítő lap).

Tisza
A Tisza Szegednél
Közigazgatás
Országok	Ukrajna,  Románia  Magyarország  Szlovákia,  Szerbia
Földrajzi adatok
Hossz	962 km
Vízhozam	820-1050 m³/s
Vízgyűjtő terület	157 000 km²
Forrás	Északkeleti-Kárpátok, Ukrajna é. sz. 48° 20′ 12″, k. h. 24° 09′ 38″48.336666666667, 24.160555555556
Torkolat	Duna, Szerbia é. sz. 45° 08′ 10″, k. h. 20° 16′ 34″45.136111111111, 20.276111111111
é. sz. 48° 04′ 29″, k. h. 24° 14′ 40″48.0747, 24.2444Koordináták: é. sz. 48° 04′ 29″, k. h. 24° 14′ 40″48.0747, 24.2444
A Wikimédia Commons tartalmaz Tisza témájú médiaállományokat.

A Tisza (németül: Theiß, szlovákul és románul: Tisa, szerbül: Тиса / Tisa, ukránul: Тиса) a Duna leghosszabb mellékfolyója, Közép-Európa legfontosabb folyóinak egyike, Magyarország második legnagyobb folyója. A Fekete-Tisza és a Fehér-Tisza összefolyásából keletkezik Ukrajnában, Rahó közelében, majd érinti Románia, Magyarország, Szlovákia és Szerbia területét. E folyó képez határvonalat Bácska és Bánát között, mielőtt a Vajdaság közepén, Titelnél a Dunába ömlik. Kelet-Magyarország területének jelentős része a Tisza vízgyűjtő területén helyezkedik el, Észak-Magyarország és az Alföld vízrajzának meghatározó eleme. A Tisza vízgyűjtő területe mintegy 157 000 km², vízállása erősen ingadozó. Átlagos vízhozama Szegednél 820 m³/s, de mértek már itt 97 m³/s-os legkisebb és 4700 m³/s-os legnagyobb vizet is. Torkolatnál ez az érték 1050 m³/s.

Történelem

Nevének eredete

Tiszavirág kérész élete utolsó napján

A Tisza nevét az ókorban Pariszosz: Παρισος (Sztrabón), Pathissus (Plinius), Parthiscus (Ammianus Marcellinus) stb. alakban rögzítették. A maihoz hasonló rövidebb névalak, pl. Tigasz: Τιγας (Priszkosz rétor), Tisia (Iordanes), Tisszosz: Τισσος (Theophülaktosz Szimokattész) a népvándorlás korában (i. sz. 5. század) jelent meg.

A folyó elnevezését próbálták már a kelták, a szkíták, a szlávok és a trákok nyelvéből levezetni. Mind ez idáig – úgy tűnik – sikertelenül. Olyan szófejtés, mely a hosszabb – az (alighanem trák) eredetihez közelebb álló – névalakot is hihetően megmagyarázná, egyelőre nem született. A kérdéssel részletesebben Szádeczky-Kardoss Samu tanulmányai foglalkoznak.

Maga Szádeczky-Kardoss „szkíta”, azaz iráni eredetűnek tekinti a Tisza nevét. (A szkíta népeket általában iráni származásúnak, iráni nyelvűnek tartják a tudomány képviselői. Részletesebben: Szkíta nyelv.) Szádeczky-Kardoss úgy véli, a Tisza nevének gyökere egy óiráni „tak” (fut, folyik) szóhoz hasonló szkíta kifejezés lehetett. Ez többszörös átalakuláson ment keresztül, míg mai formáját felvette.^[1][2]

A szőke jelző a Tisza vizének színére utal. A szőkés szín pedig a folyó vízében lebegő homoknak és iszapnak köszönhető.

A Tisza szabályozása

A Tisza Óbecsénél

A szabályozás után kialakult ártéri erdő, a 184-es folyamkilométernél, Szeged-Algyő magasságában

A Tisza hossza valamikor 1419 km volt. Az Alföldön folyik keresztül, amely Közép-Európa legnagyobb síksága, s mint minden síkság, lelassítja a folyók futását. A Tisza is rengeteg kanyart és mellékágat alakított ki, így gyakoriak voltak az áradások.

Több kisebb, sikertelen próbálkozás után gróf Széchenyi István szervezte meg a Tisza szabályozását, ami 1846. augusztus 27-én vette kezdetét. A szabadságharc után jelentősen csökkentett költségvetéssel és számos kompromisszummal valósult meg a szabályozás, amelyet Pietro Paleocapa (a Pó folyót is szabályozó mérnök) irányított. A szabályozás eredményeként a folyó új hossza 962 km lett, született 136 km új, épített meder, valamint kialakítottak 589 km holtágat. A folyó esése a kilométerenként 3,7 cm-ről 6 cm-re növekedett. A szabályozás előtt mintegy két hónap alatt ért le az ár a Szamostól Szegedig, ma mindehhez 1-2 hét elegendő. A hajózható hossz ma 780 km. A szabályozás nem volt minden tekintetben kielégítő, amire leginkább az 1879-es szegedi katasztrófa figyelmeztetett; a vízgyűjtő terület vízháztartása szintén romlott.^[3]

A magyar országgyűlés 1884-ben elfogadta a Tiszáról szóló törvényt, amely összefoglalta a folyó szabályozásával összefüggő teendőket 1879–1884 közötti periódusban. A törvény kimondta, hogy a Tisza és vízgyűjtő területe a szabályozás és az ármentesítés tekintetében egységet képez. 1894-ben a parlament elfogadta Kvassay Jenő tiszai korrekciós programját, mely alapján tíz évig folynak a munkák. 1908-ban az országgyűlés elfogadta a Tisza újabb, immár húsz évre szóló fejlesztési programját. Az 1937-es XX. törvénycikk célja: a folyamszabályozás, ármentesítés és lecsapolás negatív következményeinek korrekciója.

A folyó szabályozását megtervező Vásárhelyi Pált (1795–1846) megörökítő szobor az ország első mérnökszobra (1905, Mátrai Lajos, ifj.) Szegeden látható. A talapzaton emléktábla mutatja az addigi legnagyobb vízállást, amely 961 cm volt 1970. június 2-án. Ez 154 cm-rel több, mint a várost romba döntő 1879-es árvíznél volt. (Ezt 2006. április 21-én sikerült „felülmúlnia” a folyónak: 1009 cm-es vízállást mértek a Belvárosi híd lábánál lévő vízmércén.)

2006. május 23-án a Felső-Tisza hajózhatósági tervének elkészítését jelentették be, a tanulmány meghatározza majd a folyó 90 kilométeres részén a hajóút kialakításához szükséges beruházásokat.^[4]

Földrajz

A Kárpát-medence vízborította és árvízjárta területei az ármentesítő és lecsapoló munkálatok megkezdése előtt

A Tisza magyarországi szakasza 597 km hosszú.

Források

A Fekete- és a Fehér-Tisza összefolyása Rahó fölött

A Tisza két forrásból ered. A Fekete-Tisza és a Fehér-Tisza egymástól légvonalban 53 km-re található. A Tisza forrásának a Fekete-Tisza forrását tekintik, s innen mérik folyónk hosszát is.^[5] A Fehér-Tisza forrását a szegedi székhelyű GEO-ENVIRON Környezetvédő Egyesület ^[6] tagjai több évig kutatták, s 2000-ben felfedezték annak pontos helyét. A forrás környékét megtisztították és táblával látták el.^[7]

Ez a folyószakasz Rahótól kb. 1,5 km-re egyesül a Fekete-Tiszával.

Folyása

A kiskörei duzzasztómű

A hegyvidéki jellegű Felső-Tisza a Szamos torkolatáig tart. A Közép-Tisza szakasz határait a Szamos, illetve a Maros torkolata adja, s a Maros beömlésétől a Dunáig terjed az Alsó-Tisza.

A Tisza magyarországi szakaszát is három – az előbbivel azonos névvel illetett – részre tagolják. A Felső-Tisza az országhatár és Tokaj, a Közép-Tisza Tokaj és Tiszaug, az Alsó-Tisza megnevezés pedig, a Tiszaug és a déli országhatár közötti szakaszra vonatkozik.

Tisza a Bereg-Szatmári-síkságon lépi át az országhatárt, s medrét heves árvizeivel töltögeti, bár közben kanyarog is. Azt mondhatjuk, kanyarogva feltöltő jellegű. A folyó a hasonlóan kanyarogva feltöltő Szamos betorkollásától a Tokajig terjedő szakaszon – mesterségesen megrövidített medrében – jelentős esésnövekedést nyert: itt már kanyarogva bevágódó jelleggel, élénkebben erodálja partjait. A kanyarulatképződés üteme e szakaszon eléri a Dunáét. A kis esésű Bodrog felvétele után a Tisza ismét módosítja szakaszjellegét, újra a feltöltő jellegű lesz egészen Kisköréig. Bár a szabályozásokkal hossza e szakaszon is jelentősen csökkent, esése pedig növekedett, a Sajó-Hernád által szállított durvább hordalékot csak fokozatosan tudja feldolgozni. A kiskörei duzzasztómű eséstörő hatása tovább fokozza feltöltő tevékenységét.

Kiskörétől lefelé Szegedig a Tisza újra kanyarogva bevágódó jellegű. Ez azért van, mert noha e szakaszon esése a jelentős rövidítések ellenére sem növekedett számottevően, egészen a Maros torkolatáig nem kap érdemi hordalék-utánpótlást. (A saját energiájával a mederből kitermelt anyag többnyire finomszemcsés, amelyet még a lassú folyású víz is könnyen magával visz.) Így medre itt fokozatosan kimélyül, és kisvízszintje is csökken (például Csongrádnál több mint 330 cm-rel).

Középvízi mederszélessége 191–236 m között változik. Árvízi víztükre Szegednél mindössze 350 m széles, Tiszadorogmánál viszont eléri a 6,7 km-t.

Torkolat

A Tisza torkolata Titelnél

A Tisza torkolata Szerbiában van Titel közelében, itt vízhozama már megközelíti a Dunáét. Ennek alapján akár a Dráva nélküli Duna lehetne a Tisza mellékfolyója.

Keletkezésekor, a miocén elején a Tisza torkolata 117 km-rel lejjebb volt, mai helyére a természetes mederváltozások miatt került, s emiatt a folyó öt nagy mellékfolyót veszített.

Mellékfolyók

A Tisza és a Bodrog Tokajnál

A Tisza 962 km-es hosszán számos mellékfolyó vizével gazdagodik. Ezek közül a legnagyobb mellékfolyói, azok torkolatának országa szerint:

A Tisza-tó

Bővebben: Tisza-tó

A „szőke” Tisza Tiszapüspökinél

Az 1975-ben átadott Kiskörei-víztározó (Kisköre honlapja) nemcsak a vízszint szabályozására szolgál, hanem az aszályos időben igényelt vízpótlást is szolgáltatja. Ezen túl a keletkezett Tisza-tó egyike lett hazánk legnépszerűbb turista-célpontjainak, mivel a hasonló jellegű Balatonnál lényegesen olcsóbb és a zsúfoltság is kisebb. Hossza 27 km, területe 127 km², átlagos vízmélysége 1,3 m, legmélyebb pontja 17 m. Mintegy 43 km²-nyi sziget is található a tóban.

Közlekedés

Szennyezés

A kétezres évek elején több komoly vízszennyezés fordult elő, melyek romániai ipari balesetekhez köthetők. Leginkább cián, ólom és réz került a vízbe, ami a vízi élővilág nagyarányú pusztulásához vezetett.

Kultúra

A magyarság a Tiszához erősebben kötődik, mint a többi folyóhoz; erre utal, hogy ez a népdalokban és versekben legtöbbször megénekelt folyónk. Gyakran illetik különböző jelzőkkel (pl. szőke, vad, zavaros, kanyargós), és általában egy szeszélyes, de szeretett folyónak tekintik. 1920-ig a „legmagyarabb folyónak” is nevezték, mivel teljes hosszában a történelmi Magyarország területén folyt.^[8]

• 
  Petőfi Sándor: A Tisza
  

Jegyzetek

További információk

A Wikimédia Commons tartalmaz Tisza témájú médiaállományokat.

A témához kapcsolódó idézetek a Wikidézetben:

Idézetek a Tiszáról

• Barangolás a Tisza mentén Szegeden


• Tiszatúra – linkgyűjtemény


• A Felső Tisza vidékén


• Tisza-forrás


• Tisza folyó, Tisza mente – linkgyűjtemény


• Tisza vízitúra folyamkilométer mutató


• 
  A Tisza Szolnoknál (Szolnok a Tiszánál – blog)

Irodalom

• Hidak Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, Miskolci Közúti Igazgatóság, Miskolc, 1994. ISBN 963-02-9635-7
  


• Hidak Jász-Nagykun-Szolnok megyében, Jász-Nagykun-Szonok Megyei Állami Közútkezelő Kht., Szolnok, 2000. ISBN 963-85749-2-5
  


• Fejér László (szerk): Vizeink Krónikája - A magyar vízgazdálkodás története, Vízügyi Múzeum, Levéltár és Könyvgyűjtemény, Budapest, 2001. ISBN 963 00 8967 X
  


• VendégVáró Tisza, Well-Press Kiadó, Miskolc - Hortobágyi Nemzeti Park, Debrecen, 2002. ISBN 963-9490-00-8
  


• Hidak Csongrád megyében, Csongrád Megyei Állami Közútkezelő Kht., Szeged, 2003. ISBN 963-210-501-X
  


• Tóth Imre dr.: Kárpátalja, a rahói járás honismereti olvasókönyve, Geo-Environ, Szeged, 2004. ISBN 963-216-461 X
  


• Orosz György (szerk.): 50 éves a Tiszalöki Vízlépcső, Észak-magyarországi Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság, Miskolc, 2004. Jubileumi kiadvány


• Gyukics Péter - Hajós Bence - Tóth Ernő dr.: Hidak mentén a Tiszán, Yuki Studio Bp., 2007. ISBN 978-963-87472-0-4
  


• Lovas Erika - Ujszászi Róbert: Csongrád képeslapokon, Csongrád Város Önkormányzata, Csongrád, 2008. ISBN 978-963-06-6298-7 (II. javított, bővített kiadás)


• Tóth Ernő dr.: 50 hídmérnöki konferencia - 1962–2009, Közlekedésfejlesztési Koordinációs Központ Budapest, 2009. ISBN 978-963-88495-0-2
  


• Áy Zoltán: Ívek a Tisza felett - Százötven éve épült a szegedi vasúti híd, Vasúttörténeti Alapítvány, Szeged, 2009. ISBN 978-963-9804-22-7